1. Fejezet

Íme itt az első, és valószínüleg a legrövidebb fejezet.A következő fejezet akkor fog felkerülni ha lesz legalább 2 rendszeres olvasónk.Olvasd el, és írj komit.Ha tetszett ajánld másoknak is.





1. Fejezet -A kezdetek, kezdetén/Luise szemszöge-visszaemlékezés-/


A nevem Luise Sheen, 18 éves vagyok és New York-ban lakok. Itt az egyik legjobb főiskola és a világ legjobb pasija Peter, velem egy osztályba jár a legjobb barátnőm Felicity.Mindenem megvan amit ember csak kívánhat, ám egy nap minden megváltozott.
Hazafele a suliból hallgattam Avril Lavigne-t és közben SMS-eztem anyával. Befordultam az utcánkba és egy fekete hallottaskocsi állt a házunknál, nagyon megijedtem és rohanni keztem, amikor már majdnem ott voltam rájöttem hogy a kocsi nem a mi házunk előtt ál hanem Felicity házánál berohtam és letaglózott amit láttam a földön ott volt egy fekete zsák és körülötte minden tiszta vér volt, volt egy fegyver is az egyik kedvenc vázájánál. Egyből rájöttem hogy valakit elveszítettem aki fontos volt nekem, majd az édasapja lépett a szobába szomorú arcal.
-Szia Lui.Lehet hogy ez nem a legjobb pillanat amikor átjöhetsz, tudod éppen most halgatnak ki minket hogy mi történhetett mert Feli-t holtan találtunk és ez az üzenet volt a kezében:
Ó drágám te leszel a következő és emlékezz erre a szóra: MMS
-amit nem tudunk az az, hogy ki a gyilkos, és azt, hogy kinek szánta az üzenetet.
-Öö...hát...én...azt hiszem...őszinte részvétem...most haza kell me...n...nem!-és a könnyemi patakokban törtek elő, rohanni keztem, berontottam a házba és a szobámig meg sem állatam ahova aztán bezárkóztam és hallottam amint valaki a nyikorgó korlátot megfogja és mindjárt ideér a szobámhoz így hát ki kiálltottam:
-Ne jöjjön senki ide, mert nem akarok senkivel beszélni!!-és a takarót a fejemre húztam.
-De kicsim, hallottam mi történt és én is sajnélom, de az élet megy tovább, vagyis inkább mennie kell tovább!!-mondta Peter, egy kicsi együttérzést sem tanusítva.
-Nem, nem áll meg az élet, csak Feli-jé...vagy talán mégsem csak az övé, végülis Peter sosem szeretett ENGEM anyira, hosz a SZERETLEK szót nehezére esik kimondani...tehát jövök Feli, jövök Menyország!!!-a végét szinte már-már suttogva ejtettem ki.
Ez eléggé hirtelen jött ötlett volt, amit nem valószínű hogy meg is teszek.Ha az én idióta gondolkodásmódomról tudomást szerezne egy agyturkász(pszihológus) akkor egész biztosan berakna egy "gumiszobába".

Másnap nem igazán csináltam semmit.Mivel szombat volt eltöprengtem azon, hogy Felivel mennyi mindent csináltunk régen szombaton.Hiányzik.Máris hiányzik.A nap folyamán csak szomorkodtam amit anya nem igazán tűrt jól.
-Kislányom, én értem, hogy szomorú vagy de azért nem kéne így viselkedned például Peter-rel sem.Esetleg szükséged van vala...-nem hagytam hogy befejezze, közbevágtam.
-Elmosogatok.-anya értetlen képpel nézett rám.
-Lázas vagy?Jól vagy?-hülye kérdés.-Elvigyelek orvoshoz?Nem szoktál te házimunkát végezni magadtól, sőt egyáltalán sem.-igaza volt.-Nem kell szivem, megcsinálom én, de azért köszönöm.Ha van kedved elmehetnénk, és vehetnénk neked valami könyvet.
-Nem, köszönöm.-fél perc csend következett majd ismét én szólaltam meg.-Vége.
Minek van vége??!-már majdnem sikoltozott anya, mert amikor utoljára ezt mondtam akkor leállt a szívem a korházban egy motorbaleset után.
-Szakítok.
-De hát Peter szeret...-nem érti a helyzetet.
-Anya, én mindennel szakítok, Peter-rel, a sulival, a házzal, a környezettel, és végül de nem utolsó sorban New York-al, és ezzel az országgal.Elköltözök.


-Megyünk mi is apáddal, mert a szüleid vagyunk.ÉS MEG NE PRÓBÁLJ ELLENKEZNI!!!


Így történt, hogy a New York-i kis libából, aki voltam, egy Róma-i nő lett.Mert Róma-ba költöztünk.Én vissza se néztem, és annyira szakítottam a multammal, hogy mostantól a második nevemet(Charlotte) fogom használni.Mert a teljes nevem Luise Charlotte Sheen.